Új EU-Stratégia a fenntartható és intelligens mobilitásért
Az Európai Bizottság a múlt héten tette közzé a fenntartható és intelligens mobilitásra vonatkozó stratégiáját. 2050-ig érő ambíciók, 2030-ra kitűzött számos konkrét terv, 82 kezdeményezésből álló cselekvési terv a következő négy évre – az európai gazdaság karbonsemlegessé tétele jegyében.
A stratégia célja, hogy az uniós közlekedési rendszer zöld és digitális átállással fenntarthatóbbá, egyszersmind a jövőbeli válságokkal szemben ellenállóbbá váljon. Fontosabb közúti hívószavakban:
Dekarbonizáció
A közúti közlekedés szempontjából legfontosabb kibocsátási célkitűzések:
2030-ig:
- 100 európai város klímasemleges legyen (ami azzal jár, hogy hagyományos meghajtású járművek nemigen közlekedhetnének ezekben).
- Az 500 km-nél rövidebb utakra tervezett csoportos utazásoknak szén-dioxid-semlegeseknek kell lenniük (ez az autóbuszos személyszállítást rendkívül súlyosan érintené).
2050-re:
- Szinte minden személygépkocsi, kisteherautó, autóbusz és új nehézgépjármű kibocsátásmentes legyen.
- Meg kell kétszerezni a vasúti teherforgalmat.
Digitalizáció
- A stratégia az árufuvarozás 2030-ig elérendő papírmentessé tételét fogalmazza meg. Gépkocsivezetők, járművek digitális igazolványairól/bizonyítványairól beszél, valamint elektronikus fuvarlevélről, elektronikusan elérhető fuvarozási információkról és valós idejű árukövetésről.
- A személyszállítást illetően az EU 2030-ra integrált elektronikus jegyrendszert teremtene. 2021-ben a Bizottság szabályozó intézkedéseket fog javasolni különböző közlekedési módokat kombináló, innovatív és rugalmas jegyekre és fizetési rendszerekre.
- Az árufuvarozás vonatkozásában a Bizottság 2022-ben tesz majd javaslatot megbízható adatcsere-környezetet biztosító szabályokra.
Az IRU reakciója a stratégia bejelentésére meglehetősen kritikus. A szervezet szerint a 2050-es karboncélok nem érhetőek el a csak a felhasználás során keletkező széndioxid-kibocsátási szemlélettel, az üzemanyagok előállításának a hatásait is, így az energiatermékek teljes életciklusát figyelembe kell venni a helyes következtetésekhez és intézkedésekhez. Ennek hiányában a nyers módozatváltási megközelítés (közútról vasútra) is elhibázott, az autóbuszos személyszállításra 2030-ig kitűzött karbonsemlegességi törekvés pedig a messze legzöldebb és elérhetőbb közösségi közlekedési formát sodorja veszélybe. Mint mondják, a tervek jelenlegi formájában a CO2-terhelés csak áttevődne a nagyon alacsony kibocsátású autóbuszokról a „szénégető” villanyvonatokra, amennyiben az energiaforrást nézzük.
