Mikor dolgozik egy sofőr? Mert aki dolgozik, annak munkabér jár, így nem ártana pontosan megfogalmazni, hogy mi számít munkaidőnek és mi nem egy úton lévő kamion vagy busz sofőrjénél. Ha rosszul számoljuk ki, valaki rosszul jár: vagy a sofőr, mert nem kapja meg a járandóságát, vagy a vállalkozó, ha egy ellenőr veszi észre a tévedést! - utánanéztünk, hogy is van ez jogszabály szerint, hivatalosan.
A Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy egyes ágazatokra más, az átlagtól eltérő szabályok vonatkozzanak (Mt.298.§ 4.) Így külön jogszabály részletezi azt is, hogy hogyan kell az utazó munkavállalók – sofőrök, kocsikísérők – munkaidejét meghatározni. A kivételezésre azért van szükség, mert a folyton úton levők munkájára sok fogalom egyszerűen nem értelmezhető. Egy sofőrnek nem úgy van munkahelye és munkaideje, mint annak, aki egy üzemcsarnokban, vagy raktárban dolgozik. A két fő terület tehát, ahol külön szabályokat kell megállapítani, az a
munkahely és a
munkaidő.
A gépkocsivezető munkahelye legtöbbször az autója. A sofőrökre vonatkozó eltérő rendelkezéseket a Közúti Közlekedésről szóló 1988. évi I. törvényben találjuk (KKt.18/A-L.§). Eszerint a gépkocsivezető munkahelye a fuvarozást végző vállalkozás székhelye, valamennyi telephelye, a járműve, valamint minden egyéb olyan hely, ahol munkáját végzi. Tehát ha az autó rakodik, akkor a rakodás helye is éppen a sofőr munkahelyének számít, ahol be kell tartania a munkahelyi viselkedésre vonatkozó szabályokat. Például nem gyújthat rá – hiszen az ma már munkahelyen tilos, kivéve a szabad téren kijelölt dohányzóhelyeket.
A fuvarozó munkaidejébe beleszámít minden olyan idő, amit a munkával kapcsolatban tölt el. Nem csak az, amit a kabinban tölt! Ide tartozik
● vezetési idő
● be- és kirakodás ideje
● a jármű takarítására, fenntartására fordított idő
● jármű, a rakomány és az utasok a biztonságára, ezzel kapcsolatos tevékenységekre fordított idő
● az előírások teljesítésére fordított idő. Ebbe beletartozik az adminisztráció (papírmunka), a rakodás felügyelete, vámhatósági ügyintézés ideje stb.
● a be- és kirakodásra történő várakozás ideje, ha nem lehet előre tudni, hogy ez mennyi is lesz. (ezt kollektív szerződés rendelkezésre állási időnek is átminősítheti)
Mindez tehát munkaidőnek minősül, amire a sofőrnek bért kell fizetni.
Vannak olyan feladatok, eltöltött idők is, amikről már nehezebb megállapítani, hogy munkában töltött időnek kell-e tekinteni? Ilyen például az az idő, amit a sofőr a kocsiban tölt, de nem ő vezet, hanem a társa. Ez nem lehet munkaidő, hiszen nem vezet, nem dolgozik. De nem is szabadidő, hiszen akkor otthon lenne a családjával. Ezeket minősíti a törvény rendelkezésre állási időnek.
Rendelkezésre állási idő egy fuvarozónál minden olyan idő, ami nem pihenő és nem munka. Nem kell a „munkahelyen” tartózkodnia, de bármikor készen kell állnia a munkavégzésre, a vezetésre. Ide tartozik, tehát rendelkezésre állási idő például, amikor
● az autóval kompon kelnek át
● a járműszerelvényt vasútra rakták, a teljes vasúti szállítás ideje alatt
● a határátkelésnél a várakozással töltött idő (de nem az araszolás, hiszen ott az autóban kell tartózkodni.)
● a hétvégi kamionstop alatt eltöltött várakozás ideje
● menetrend szerinti busz vezetőjénél az érkezés és indulás között eltöltött idő
● az az idő, amit a váltósofőr a fekvőhelyen pihenve, vagy a jobb oldali ülésben tölt el.
Erről a rendelkezésre állási időről a munkáltatónak nyilvántartást kell vezetnie, amit 5 évig meg is kell őriznie (ez változott, eddig 3 évig kellett eltenni). Nem kötelező viszont egy példányt a sofőrnek átadnia, mint eddig. Most csak akkor kell átadni, ha a dolgozó ezt külön kéri. A munkával töltött időről szóló nyilvántartást két évig kell megőrizni.
A rendelkezésre állási időt úgy kell kifizetni, mint hagyományos munkaköröknél az ügyeletet. Ha ez alatt az idő alatt a dolgozónak semmi nem kell csinálnia, akkor az alapbér 40%-a jár neki. Ha dolgoznia is kell, de ennek az idejét nem lehet pontosan meghatározni, hogy mennyi, akkor 50 százalékot kell fizetni. Ilyen eset például, amikor az ukrán határon 10 órát kell sorban állni a kilépésre várva. Ez rendelkezésre állási idő, miközben azért óránként előbbre kell gurulni egy-egy autóhossznyit. Van tehát munkavégzés, de nem nagyon lehet mérni a pontos idejét. Erre 50 százaléknyi bérpótlék jár.
A sofőrök számára a napi 8 órás munkaidő nehezen értelmezhető. Egyrészt azért, mert a munkaidőre vonatkozó rendelkezéseken túl más szabályokat is be kell tartaniuk. A vezetési és pihenőidők szabályozását nem olyan könnyű összehangolni a napi 8 órás folyamatos munkaidővel. Másrészt legtöbbször nem napi 8 órát kell dolgozniuk. Van, amikor ennél jóval többet, van, amikor lényegesen kevesebbet, mert például fél napot várnak egy rakodásra.
A fuvarozók munkaidejét éppen ezért munkaidőkeretben kell számolni. (KKt.18/C.§) A munkaidőkeret 4 hónapos lehet. Ha van a cégnél kollektív szerződés, akkor 6 hónapos lehet a keret.
A munkaidőkeretet úgy kell kidolgozni, hogy a heti munkaidő semmiképpen sem lehet több 60 óránál. Ezt sem szabad minden héten elérni. A 4 hónap átlagában a heti munkaidő nem lehet több 48 óránál. Ezekbe a keretekbe a túlórákat is bele kell számolni, tehát azzal együtt nem lehet több a megadott óraszámnál. (KKt.18/C.§ 4-8.)
A munkaidő-beosztást legalább 12 órával a munkakezdés előtt el kell készíteni és át kell adni a sofőröknek. Ettől néha a munkáltató eltérhet – lehetnek sürgős esetek is. Csakhogy akkor a munkaidő első 12 óráját rendkívüli munkavégzésnek (túlórának) kell tekinteni, amire 50 százalék bérpótlékot kell fizetni. Tehát, ha este 7-kor rátelefonál a főnök a sofőrre, hogy érkezett egy váratlan feladat, s reggel 7-kor indulnia kell, az rendben van, időben érkezett az új beosztás. De ha este 8-kor telefonál a főnök, akkor már 12 órányi túlóra-pótlékot kell kifizetni a sofőrnek (mert nem telik el 12 óra az értesítés és a munkába állás között).
Azt is közölni kell előre az útra induló sofőrrel, hogy várhatóan az úton mennyi lesz a rendelkezésre állási időnek minősülő várakozás.
Bérpótlék jár az éjszakai munkára is, de a fuvarozókra az éjszakai munkával kapcsolatban más szabályok vonatkoznak, mint az egy helyben dolgozókra. A Munka Törvénykönyve az este 10 és reggel 6 közötti időszakot nevezi meg éjszakai munkaként. A sofőröknél ezzel szemben az éjfél és hajnali 4 közötti időt kell éjszakai munkavégzésnek tekinteni. Erre jár a 15 százalék éjszakai pótlék. Amelyik nap a sofőr éjszaka is vezet, a munkaideje nem lehet 10 óránál több.
Munka közben a fuvarozóknak is kötelező szünetet adni. Nem csak vezetés közben – akkor is, ha egész nap az autót takarítják, vagy javítják. A szünet itt nem a vezetési időre, hanem a munkavégzésre vonatkozik. Szünet nélkül 6 óránál többet nem szabad dolgozni. Ha a folyamatosan végzett munka 9 óránál kevesebb lesz, akkor 30 perc, ha 9 óránál több, akkor 45 perc szünetet kell adni. ezt nem csak egyszerre lehet kivenni, a dolgozó feloszthatja 15-15 perces részekre, ahogy neki jobban megfelel. Még egyszer: ez nem a vezetés közbeni szünetet, régi nevén a megszakítási időt jelenti!
Még egy korlátozás: ha a rendelkezésre állási idő és a rögtön utána következő munkaidő együtt több mint 24 óra, akkor utána extra pihenő jár. Az ilyen hosszú műszak után legalább 11 óra pihenőt kell adni.
Mi a teendő, ha a Munka Törvénykönyve ellentmond a vezetési és pihenőidő szabályainak?
Előfordul, hogy a vezetési és pihenőidők szabályai (elsősorban az 561/2006 EK rendelet) több munkaidőt engedélyez, mint a Munka Törvénykönyve. Szabad-e élni ezzel a lehetőséggel?
A problémára a válasz a Munka Törvénykönyvének 298.§ 3. pontjában olvasható. A Munka Törvénykönyve itt kimondja, hogy egy -egy szakmára, vagy ágazatra megfogalmazott jogszabályok elsődlegesek a Munka Törvénykönyvével szemben.
Magyarán:
Ahol a sofőrök vezetési és pihenőidőiről szóló jogszabály eltér a Munka Törvénykönyvétől, ott a vezetési és pihenőidőkről szóló jogszabályt kell alkalmazni.
Tehát egy sofőr jogszerûen pihenhet adott napon pl. csak 9 órát.Ráadásul az 561/2006-os Ek rendelet, mely a vezetési és pihenőidőkről szól, nemzetközi jogszabály, melyet Magyarország magára nézve kötelezőnek ismert el. Az ilyen nemzetközi egyezmények felette állnak az olyan nemzeti – azaz kizárólag Magyarországon alkalmazott – jogszabályoknak, mint a Munka Törvénykönyve.
Ha a fuvarozó nem alkalmazott, hanem önálló vállalkozó, akkor sokkal egyszerűbb a munkaideje nyilvántartása. Önálló vállalkozók számára minden munkaidőnek számít a munka kezdetétől a munka végéig, amíg a vállalkozó a munkahelyén tartózkodik és – ahogy a törvény fogalmazza – az ügyfelek rendelkezésére áll. Ide kell még venni a fuvarozással szorosan nem összefüggő feladatokat is, kivéve az adminisztrációt. Tehát ha a vállalkozó leteszi a kocsit, és elmegy alkatrészt venni, akkor dolgozik. Ha kitakarítja a telephelyet (de nem is nyúl az autóhoz), akkor is dolgozik. De ha az alkatrészről kapott számlát beírja a könyvelésébe, akkor már nem a munkaidejét tölti. (KKt.18/L.§ 2.)
A fuvarozók munkaidejét éppen ezért munkaidőkeretben kell számolni. (KKt.18/C.§) A munkaidőkeret 4 hónapos lehet. Ha van a cégnél kollektív szerződés, akkor 6 hónapos lehet a keret.
A munkaidőkeretet úgy kell kidolgozni, hogy a heti munkaidő semmiképpen sem lehet több 60 óránál. Ezt sem szabad minden héten elérni. A 4 hónap átlagában a heti munkaidő nem lehet több 48 óránál. Ezekbe a keretekbe a túlórákat is bele kell számolni, tehát azzal együtt nem lehet több a megadott óraszámnál. (KKt.18/C.§ 4-8.)
A munkaidő-beosztást legalább 12 órával a munkakezdés előtt el kell készíteni és át kell adni a sofőröknek. Ettől néha a munkáltató eltérhet – lehetnek sürgős esetek is. Csakhogy akkor a munkaidő első 12 óráját rendkívüli munkavégzésnek (túlórának) kell tekinteni, amire 50 százalék bérpótlékot kell fizetni. Tehát, ha este 7-kor rátelefonál a főnök a sofőrre, hogy érkezett egy váratlan feladat, s reggel 7-kor indulnia kell, az rendben van, időben érkezett az új beosztás. De ha este 8-kor telefonál a főnök, akkor már 12 órányi túlóra-pótlékot kell kifizetni a sofőrnek (mert nem telik el 12 óra az értesítés és a munkába állás között).
Azt is közölni kell előre az útra induló sofőrrel, hogy várhatóan az úton mennyi lesz a rendelkezésre állási időnek minősülő várakozás.
Bérpótlék jár az éjszakai munkára is, de a fuvarozókra az éjszakai munkával kapcsolatban más szabályok vonatkoznak, mint az egy helyben dolgozókra. A Munka Törvénykönyve az este 10 és reggel 6 közötti időszakot nevezi meg éjszakai munkaként. A sofőröknél ezzel szemben az éjfél és hajnali 4 közötti időt kell éjszakai munkavégzésnek tekinteni. Erre jár a 15 százalék éjszakai pótlék. Amelyik nap a sofőr éjszaka is vezet, a munkaideje nem lehet 10 óránál több.
Munka közben a fuvarozóknak is kötelező szünetet adni. Nem csak vezetés közben – akkor is, ha egész nap az autót takarítják, vagy javítják. A szünet itt nem a vezetési időre, hanem a munkavégzésre vonatkozik. Szünet nélkül 6 óránál többet nem szabad dolgozni. Ha a folyamatosan végzett munka 9 óránál kevesebb lesz, akkor 30 perc, ha 9 óránál több, akkor 45 perc szünetet kell adni. ezt nem csak egyszerre lehet kivenni, a dolgozó feloszthatja 15-15 perces részekre, ahogy neki jobban megfelel. Még egyszer: ez nem a vezetés közbeni szünetet, régi nevén a megszakítási időt jelenti!
Még egy korlátozás: ha a rendelkezésre állási idő és a rögtön utána következő munkaidő együtt több mint 24 óra, akkor utána extra pihenő jár. Az ilyen hosszú műszak után legalább 11 óra pihenőt kell adni.
